Boldog új év

„Keresztény, konzervatív, fehér ember az év utolsó napjainak közeledtével számvetést készít. Megáll, félreteszi napi gondjait, és megfontolja, mit sikerült elérni abból a sok jókívánságból, amelyek az előző szilveszterkor megfogalmazódtak szerettei körében. A leggyakoribb óhaj, ami ilyenkor elhangzik, hogy legyen boldog, legyen boldogabb a következő esztendő, mint amilyen a magunk mögött hagyott volt. Mondja ezt boldog, boldogtalan, pedig talán ezt a legnehezebb meghatározni manapság. Valószínű, csupán annyit gondolnak emögé a legtöbben, legyen neked mindenből több, jobb, viselhetőbb, amiben nélkülözést szenvedtél. És persze ez is fontos. De meg sem karcolja azt a felületet, amelyen igazából ki tud rajzolódni a valóban értelmes élet boldogsága.

Keresztény, konzervatív, fehér ember ugyanis nem csupán az egyénre, különösen nem kizárólag önmagára gondol, amikor boldogságot kíván. Nincs boldogság elhagyatva, magányban, egyedül.

Boldogság kizárólag családban, nemzetben és hitközösségben van. Aki ezekből szándékosan kizárja magát, borzalmas állapotba kerül. Magányos, sikertelen, ettől frusztrált, agresszív, erőszakos és szeretet nélküli. Frusztráltságából fakadó agresszióját pedig azok ellen fordítja, akik nem olyanok, mint ő. De ez nem ad felhatalmazást senkinek a csüggedésre. Sőt ellenkezőleg, minél inkább erőteljes az elhagyatottak támadása, annál erősebben kell hinnünk az összetartozás erejében, annál intenzívebb szeretettel kell visszautasítanunk próbálkozásaikat, amelyekkel megfosztanának közösségeinktől. A közösségeinkbe pedig befogadunk vallásra, bőrszínre vagy politikai irányzatra tekintet nélkül bárkit, aki a fentiekkel egyetért.
Ezzel a meggyőződéssel tekintve vissza az elmúlt esztendőre, végeredményben sikeresnek mondhatjuk 2024-et.”

Nyitókép: Nemzeti Archívum/Zih Zsolt. A fotó illusztráció.